Az első alkalom fájdalmas volt. Lehetne, hogy most ne fájjon?
Mindenki egyedi, és ehhez igazodottan engedem abból a sok-sok lehetőségből megvalósulni azt, ami számodra a legtöbbet adhatja - ezért is beszélgetünk. Mindenki arra ösztönzök, hogy nem kell tűrni, de kicsit át kellene lépni a komfortodat. Nem itt kell megmutatni mennyire kemény fából faragtak (sőt!). Jó, ha bele tudsz adni mindent, de nem kell megerőszakolnod magadat. Meg kell találnod, rá kell érezned, hogy mi az és meddig, ami még azért belefér, és mi az, ami nem.
A fájdalmat megéljük fizikailag és érzelmileg is. A fájdalom jelzés. (Nem a krónikus fájdalomra gondolok! ... bár az is okozat és nem az ok, de az nem az én asztalom!). Néha szabad fájni, mert a fájdalom "alatt" általában van valami más, amivel már tudsz kezdeni valamit. Ismerjük már a technikákat, amiket alkalmazunk, ha nem merünk szembenézni valami fájdalmassal, kellemetlennel, ugye? Elkerülés. Bagatellizálás. Másokra mutogatás. Viccelődés. Halogatás. Harag. Ó, hányszor csináltam én is!
Pedig a saját érzéseinkre adott reakciók rólunk szólnak! Hát ha nem, akkor kiről? A fájdalom is egy reakció! Egy tünet. Döntsd el, hogy:
továbbra is a nem megoldást támogató technikákat alkalmazod,
vagy foglalkozol vele, de csak a tünetet akarod kezelni,
vagy a megoldás érdekel, amivel azt a fájdalmat átformálhatod, hogy ne hátráltassa, nehezítse életed.
Igen. Nem könnyű. A lényeg, hogy találd meg azt, ami számodra a jó, a befogadható, az eredményes hosszútávon! Hisz egyediek vagyunk.... mégis egyek :)